Călătorii pe meleaguri reale și imaginare | Utazások valós és képzeletbeli tájakra

Descriere

[RO] Muzeul de Artă Cluj-Napoca, instituție publică de cultură, care funcționează sub autoritatea Consiliului Județean Cluj, organizează, în perioada 2–20 iulie 2025, expoziția „Călătorii pe meleaguri reale și imaginare”. Vernisajul va avea loc miercuri, 2 iulie, de la ora 18:00, în sălile de expoziții temporare. Cu această ocazie, vor lua cuvântul, Lucian Nastasă-Kovács, managerul Muzeului de Artă Cluj-Napoca, și Szebeni Zsuzsa, directorul Institutului Liszt Sfântu Gheorghe. Expoziția este organizată în parteneriat cu Galeria Arnoldo, Institutul Liszt din Sfântu Gheorghe, respectiv Consulatul General al Ungariei din Cluj.
Cu ocazia celei de-a 95-a aniversări a nașterii lui Arnold Gross (1929–2015), prezentăm o selecție de teme esențiale care traversează întreaga sa creație: de la casa părintească și grădina din Turda, continuând cu peisajele autohtone și orașele europene, până la tărâmurile imaginare născute din fantezia artistului.
Pentru Gross, orașul natal, Turda – cu atelierele prăfuite de ciment, casa copilăriei, grădina mamei și peisajele colinare din jur – a rămas o sursă inepuizabilă de inspirație. Valea Arieșului, Cheile Turzii, regiunea Crișurilor, Rimetea sau drumurile spre Sighișoara se regăsesc ca ecouri constante în opera sa. Leagănul din curte, construit de tatăl său, a devenit un simbol recurent în lucrările sale – o poartă între memorie și imaginație. „Pentru mine, Turda însemna siguranță, protecția pe care mi-au oferit-o părinții până la vârsta de șaptesprezece ani” – mărturisea artistul.
Majoritatea lucrărilor sale sunt realizate prin tehnica gravurii în cupru, una dintre cele mai vechi și rafinate forme de exprimare grafică. Compozițiile sale, lucrate cu minuțiozitate de orfevru, aștern pe hârtie o lume de vis, în care realul și imaginarul se împletesc într-o armonie fragilă. Cu un stil declarativ naiv, aproape fabulos, Gross creează o realitate alternativă, unde fiecare lucrare este o fereastră către lumi nevăzute, pline de joc, umor și tandră ironie.
Tema centrală a operei sale este însăși arta – condiția artistului. Pentru Gross, creația a fost o cale de evadare din cotidian. Imaginația sa pătrunde atât în peisajele naturale, cât și în cele urbane, ca o expresie a dorinței interioare de evadare și a credinței că realitatea poate fi transformată prin joc, poezie și sărbătoare.
În autoportretele sale timpurii apare în ipostaza de desenator, mai târziu însă se transfigurează în personaje autoironice: o capră visătoare, o pasăre în frac sau o siluetă îndrăgostită de flori. Indiferent de mască, artistul rămâne mereu protagonistul creației sale – fiecare pictor, fiecare visător din lucrările lui este un alter ego.
Atelierul și grădina din casa părintească din Turda apar adesea ca un paradis pierdut – loc al creației netulburate, unde mitologia personală se împletește cu tehnologia modernă, iar imaginația le aduce pe toate la un numitor comun (Atelierul de la Turda, Grădina amintirilor, Conversații despre prietenie). Alături de peisajele naturale, orașul devine, de asemenea, un spațiu predilect: de la idilicul mic urban (Vis de cartier, Vis de orășel) până la orașul visurilor albastre – Budapesta (Budapesta, orașul viselor albastre). Începând cu anii '60, Gross însoțește cu bucurie expozițiile sale în străinătate.
Expoziția de față este rezultatul unei selecții din arhiva Galeriei Arnold Gross din Budapesta, realizată de către András Gross, curator, fiul artistului și îngrijitorul moștenirii sale. Textele expoziției au fost redactate pe baza studiului semnat de istoricul de artă Emese Révész.
_____
[HU] A Kolozsvári Művészeti Múzeum, a Kolozs Megyei Tanács fennhatósága alatt működő megyei érdekeltségű közintézmény meghívja, 2025. július 2-20. között Arnold Gross képzőművész „Utazások valós és képzeletbeli tájakra " című emlékkiállításának megtekintésére. A kiállítás megnyitójára 2025. julius 2-an, szerdán 18 órától kerül sor. Jelen kiállítás az Arnoldo Galéria és kávéház, a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet és a Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa együttműködésével valósult meg.
Gross Arnold (1929-2015) születésének 95. évfordulója alkalmából a művész olyan témáit mutatjuk be, amelyek az életmű egészén átívelnek: a szülőház és a kert, Torda és környéke képi megfogalmazásától haladunk egyre tágabb körökben a hazai tájak, külföldi városok, majd a képzeletbeli vidékek felé.
A szülőföld, az erdélyi Torda cementporos kisvárosában álló szülői ház, benne édesapja műterme, az édesanya virágoskertje, a környező dombos vidékek, a Tordai-hasadék, az Aranyos-völgye, a Körös-vidéke, Torockó, a segesvári utak emléke mind-mind végig kísérik Gross életútját. Az udvaron, az édesapja által felállított hinta ácsolt kerete egyik visszatérő, emblematikus motívuma lett több, későbbi művének is. „Nekem Torda a biztonságot jelentette, a védettséget, amit apámék nyújtottak tizenhét éves koromig.” – nyilatkozta később.
Műveinek java része a rézkarc nagy múltú és nagy mesterségbeli tudást igénylő technikájával készült. Kompozícióit ötvösművi finomságú megmunkálás jellemzi, amivel fantáziavilágának különös teremtményeit csipkeszerű mustraként teríti szét a képfelületen. Meseszerű, vállaltan naiv szürrealizmusával alternatív fantáziavilágot teremtett, újabb és újabb kapukat nyitva a tapasztalati valóság felszíne mögé. Gyermekien idilli álomvilágát olykor humorral, játékossággal és némi derűs iróniával fűszerezte.
Központi témája a művészet és a művészlét maga. Gross számára ez a szerep nyújtott lehetőséget arra, hogy kilépjen a hétköznapok valóságából. Fantáziavilága éppúgy átszövi a természeti tájat, mint a nagyvárosok képeit. Valamennyi az elvágyódás belső késztetéséből fakad, és abból a hitből, hogy a mindennapok szürkesége a játék derűjével és az ünnep emelkedettségével mindig felülírható.
Gross korai önarcképein rajzoló önmagát jeleníti meg, később inkább önironikus, alakváltó szerepekben, frakkos madárként vagy szépséges viráglányok után sóvárgó kecskeként. Közvetve azonban minden képének ő maga a főszereplője, valamennyi festőművész, alkotóművész Gross alteregója.
A tordai szülői ház műterme és kertje Gross emlékezetében paradicsomi édenkertként ölt formát, ami a teljes életet jelentő művészi alkotómunka háborítatlan színtere (Tordai műterem, Emlékek kertje). Ebben a sajátos térben békésen megférnek egymás mellett a mitikus képzelet teremtményei és a modern technikai világ masinái, és valamennyit a teremtő művészi képzelet hozza közös nevezőre (Beszélgetések a barátságról).
A táj, a természet csodavilága mellett Grosst kezdettől foglalkozatja a városi tér is. Korai műveinek témája a kisvárosi idill (Kertvárosi álom, Kisvárosi álom), megannyi furcsa, de szerethető lakójával. Ebből a tordai gyermekéveket megidéző, védett közegből utazásai révén lépett ki. Előbb Budapestet lakta be és írta át képzelete (Budapest, a kék álmok városa). A hatvanas évek közepétől pedig már örömmel kísérte el személyesen is külföldi tárlatait.
A kiállítást a 10 éves Gross Arnold Galéria saját archívumából válogatta a hagyaték gondozója, a galéria vezetője, Gross András. A kiállítási szövegeket Révész Emese tanulmányának felhasználásával szerkesztette Gross András.